Az utolsó bejegyzésemben írtam róla, hogy egy szakácsnak napi szintű feladat kitalálni a megmaradt ételek kreatív újrafelhasználását. Hát ez most éppen egy ilyen recept lesz. A briósokról van szó...remélem nem azért maradtak meg, mert nem lettek olyan tökéletes formájúak...se nem amiatt, mert túl sok levegőt préseltem ki belőlük. A lényeg, hogy megmaradt egy pár, amihez sütöttem még egy tepsit és neki is láthattam az aznapi desszert elkészítéséhez. Egy láda golden almát kicsumáztam, kimagoztam és a keletkezett alagútba egy Jérémie által már előzetesen előkészített mandulás vajas krémmel (vajat kikevert cukorral és mandulaaromával), a tetjét egy kis cukorral szórtam meg. A tepsi alma már mehetett is be a sütőbe, amíg teljesen szét nem sültek.
Azt hiszem nem így kellett volna sikerülnie, mert valamit beszéltek az alma fajtájáról, meg állagáról, de sajnos nem értettem mindent, szóval ezúttal ilyen lett. Ezután kivájogattam a briósokat és beletöltöttem az töltelékes alma húsát (a héja mehet a kukába), és a kanállal valahogy szalonképesen próbáltam elrendezni rajta.
Ha van kedvünk, a briósokat egy picit megspiccelhetjük egy kis cukros likőrös keverékkel. Tálaláskor megöntötzzük karamell krémmel (odakint az őrjítően finom és elképzelhetetlenül hízlaló Scopuloosból készítettük, amiből hálistennek hoztam haza egy üveggel minden eshetőségre... ;o) ). Scopuloos híján csinálhatjuk égetett cukros alapból is.
Azért azt be kell valljam, hogy az összes sütni főzni való dolog közül az édességek foglalják el az első helyet a szívemben, úgyhogy amikor desszert rendelés érkezett, minidg ugrottam, hogy én csinálhassam meg az utolsó simításokat meg a díszítést. A végén már annyira belejöttem, hogy sokszor senki sem volt már a konyhában rajtam kívül, mert a fiúk már hazamentek, Jérémie meg valahol kint beszélgetett a vendégekkel, úgyhogy én vehettem fel a rendeléseket! :o) Azért persze nem volt már akkora a pörgés, tehát kábé egy gasztronómiai analfabéta is meg tudta volna csinálni, de én boldog voltam! A legtöbben fondant au chocolatot rendeltek, amit vaníliafagyival és karamellöntettel tálaltunk, de sokan kértek - franciákhoz méltóan - sajt tálat, vagy mogyorótortát, esetleg creme bruléet. És persze a pudingot se hagyjuk ki a sorból, aminek a tetejére ugyanúgy cukort karamellizáltunk, mint a creme brulée tetejére, csak előtte egy egész fahéjrudat szúrtunk bele, aminek olyan isteni illata lett a karamellizáló pisztoly lángjának melegétől, hogy minden egyes alkalommal sajnáltam kiküldeni a vendégnek...
1 megjegyzés:
Nem elég, hogy Párizs, de egy étterem konyhája....(az én szemszögemből fontos mindkettő. Beérném egyszer "csak" Franciaországgal is)
Jó, hogy fotóztál is, utána már bánhattad volna.
A mogyorótorta tésztája miből áll?
Megjegyzés küldése